szombat, november 17, 2018
Civil Hírügynökség

WWF-jelentés: krízishez vezethet a folyók alulértékelése

Danube river at sunset. Ruse region, Bulgaria. September 2006.

Folyóink kétmilliárd ember számára nyújtanak ivóvizet, élelmiszertermelésünk 25 százalékát biztosítják, hazánkban pedig négymillió ember vízigényét elégítik ki. Mégsem kezeljük megfelelően őket, ez pedig komoly kockázatokkal jár.

A WWF legújabb, a Víz Világhét alkalmából kiadott jelentése bemutatja, hogy az egészséges folyók hogyan járulhatnak hozzá a természeti katasztrófák mérsékléséhez, valamint arra is figyelmeztet, hogy a folyók “rejtett” értékei elveszhetnek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk azokat.

A Valuing Rivers (“A folyók értékelése”) című jelentés – amelyet az idei Víz Világhét első napján, augusztus 26-án hoztak nyilvánosságra – rámutat: az a gyakorlat, miszerint a folyókra leginkább víz- és energiaforrásként tekintünk, komoly kockázatokkal járhat. Ezáltal ugyanis a folyók további, rendkívül fontos “szolgáltatásainak” fennmaradását veszélyeztetjük – az édesvízi halászattól és horgászattól kezdve a természetes árvízvédelmen át az hordalékszállításig. Ezekből az ökoszisztéma-szolgáltatásokból több százmillió ember profitál, ennek ellenére a döntéshozók ezt továbbra sem veszik figyelembe. Azonban ha ezek megszűnnek, akkor hatalmas kríziseket okozhatnak.

Ivóvíz, öntözés és táplálékforrás

Számos kultúrában és vallásban betöltött központi szerepük mellett az egészséges – és különösen a szabad áramlású – folyók rendkívül értékes előnyökkel bírnak az emberek számára – mutat rá a jelentés. Világszerte kétmilliárd ember ivóvízkészlete származik közvetlenül a folyókból, valamint 500 millióan élnek olyan deltákon, amelyeket csak a folyók által szállított hordalék képes fenntartani. A Föld élelmiszertermelésének 25 százaléka függ a folyóvízzel történő öntözéstől, illetve évente legalább 12 millió tonna édesvízi halat fognak ki, ami több tízmillió embert lát el élelemmel, megélhetést nyújtva a halászoknak is.

A nem megfelelő kezelés aláássa a gazdaságot

A jelentés rávilágít arra, hogy a folyók szűk látókörű megközelítése mennyire költséges az egyes gazdaságok számára, valamint, hogy a jövőben még nagyobb veszteségeket eredményezhet a közösségek és országok gazdálkodásában. Már most a világ GDP-jének 19 százaléka a vízbiztonságot tekintve magas vagy nagyon magas kockázatú vízgyűjtőkhöz köthető. Miközben már a vízgyűjtők elfeledett területei, a világ folyótorkolatai – mint például a Gangesz, az Indus, a Mekong, a Nílus vagy Ázsia leghosszabb folyója, a Jangce deltája – is egyre süllyednek és zsugorodnak.

“A halászat összeomlása és az eltűnő folyótorkolatok csak két példa arra, milyen hatalmas járulékos károkhoz vezet, ha alulértékeljük a folyók jótékony hatásait – mondta Stuart Orr, a WWF Vízvédelmi Programjának vezetője. – Sürgősen át kell alakítani a folyók kezelésére irányuló nézeteinket, különben mind a gazdaságot, mind a fenntartható fejlődésre irányuló törekvéseket veszélybe sodorjuk” – tette hozzá.

Zsugorodó hazai árterek

“A magyarországi folyók természetes árterei eredetileg az ország területének közel 23%-át, összesen több mint 21.000 km2-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük alig 637 km2-re csökkent, ami 90% feletti pusztulást jelent. Ezzel egyidejűleg a természeti kincsek és adottságok is jelentősen zsugorodtak: drasztikusan csökkent például a halak és a folyókhoz kötődő madarak száma, a legeltetés, a kaszálás, az ártéri gyümölcsösök gazdasági jelentősége pedig szinte megszűnt” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók Programjának vezetője.

Hazánkban a természetes vizek legnagyobb mértékben az emberek vízigényét szolgálják ki: a folyóink által szállított és lerakott kavicsrétegekből kiváló állapotú és jó minőségű víz nyerhető ki. Magyarországon a folyók menti kavicsrétegek parti szűrésű vízbázisaiból a lakosság közel 40%-ának, mintegy 4 millió embernek napi vízigényét fedezik, távlati ivóvízbázisainknak pedig 75%-a parti szűrésű.

A legtöbb ivóvizet a Duna mentén termelik ki, Budapest vízellátását pedig szinte teljes egészében a parti szűréssel kitermelt ivóvízzel oldják meg, ami évente nagyjából 200 millió köbmétert jelent. A legjelentősebb ilyen vízbázis a Szentendrei-sziget alatt, a legnagyobb távlati ivóvízbázis pedig a Szigetközben van.

A folyószabályozások, valamint a vízpartokon zajló, ember által végzett tájátalakítások miatt a folyók és ártereik állapota jelentősen leromlott. Sok helyen a holtágak és mellékágak sem kapnak elegendő vizet, az élőhelyek pedig egyre szárazabbak. Hiába érkezik hasonló vízhozam, mint pár évtizeddel ezelőtt, a süllyedő folyómedrek miatt a víz nem jut ki az ártérre, pedig a folyóvizek és vízpartok regenerálódó képessége rendkívül nagy.

Veszélyek és megoldások

A folyókra egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a töltésépítések, az éghajlatváltozás, az öntözővíz iránti egyre nagyobb kereslet, valamint a vízerőművek tározóinak növekvő vízigénye, illetve új vízerőművek építése. A jelentés éppen ezért új módokat javasol arra, hogy hogyan mérjük, értékeljük és népszerűsítsük a folyókból származó különböző előnyöket, emellett olyan megoldásokat kínál, amelyek a jobb döntéseket és a hatékonyabb vízkezelést támogatják.

A jelentés kiemeli az új technológiák szerepét is, mint például a mesterséges intelligencia vagy a távérzékelés, amelyek segítségével jelentősen javulhat a folyók és vízgyűjtőterületek vizsgálata, mérése. Ezek fejlesztése, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások számszerűsítése szintén új lehetőségeket teremt. Végezetül a jelentés a vízgazdálkodási intézmények és az irányítás fejlesztését is javasolja – a kormányok, vállalatok és pénzügyi intézmények kiemelt szerepével.

 

Forrás: beküldött hír

Friss műsorok

  • Cím: 20. A felkorbácsolt gyűlöletbeszéd – új politikai korszak?
  • Hossz: 29:42
  • Vendég: Setét Jenő, Polyák Gábor, Juhász Attila, Lendvai Ildikó, Hargitai Miklós

A sorozat utolsó darabja, a 20. adás vázlatosan összefoglalja a gyűlöletbeszéd elterjedtségét, fokozatait, megjelenési formáit a társadalmi párbeszédekben és a médiában – súllyal a magyarországi viszonyok között. Szó esik a gyűlöletbeszéd történelmi gyökereiről-előzményeiről és aktuális hazai, valamint határon túli érvényesüléséről és politikai eszközként történő felhasználásáról. (Minden megszólaló elemzi a legutóbbi magyar választásokban a gyűlöletbeszéd szerepét) A tartalmas és sokszínű záró adás megszólalói: Setét Jenő polgári aktivista, Polyák Gábor és Juhász Attila elemzők, Lendvai Ildikó politikus, Hargitai Miklós újságíró.

Letöltés
  • Cím: 19. A gyűlöletbeszéd és a nők elleni erőszak – összefüggések és okok
  • Hossz: 29:44
  • Vendég: Acsády Judit, Antoni Rita, Vicsek Ferenc

Tágabb helyzetképpel nyit a műsor – különös tekintettel a hazai helyzetre. Acsády Judit az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa a nők szerepének változásában, mind előbbre kerülésében látja a nőellenes beszéd rasszizmusba is átcsapó gyakori és aktuális fel-felbukkanását.(Említi Madách Imre akadémiai dolgozatát és Vörösmarty Mihály negatív, megkülönböztető megnyilvánulását – nagy költők elmaradott nézetei) Antoni Rita a Nőkért szervezet vezetője az Isztambuli egyezmény jelentőségét hazai viszonyok közötti elemzi, sőt a szexizmus jelenségét is megmagyarázza. Vicsek Ferenc informatív és sokszínű műsora még a nőellenes mozgalmakat is említi és jellemzi.

Letöltés
  • Cím: 18. Gyűlöletbeszéd a közbeszédben
  • Hossz: 29:32
  • Vendég: Garai László, Márky-Zay Péter, Kapperner Zoltán, Görög Mása

– a szakértő Garai László szociálpszichológus külföldi és hazai  megnyilvánulásokról beszél. (Plakátkampány és rongálás, ellenfél és ellenség dichotómiája) A tanulságok egyszerre általánosak és közösségfüggőek. Eltűntetésük illetve visszaszorításuk lehetőségei vagy pl. a spirál elvágása – a lehetséges megoldások. Megszólal és saját politikai ars poeticáját mondja el a hazai politika új csillaga Márky-Zay Péter. Elveinek összefoglalása meggyőző. Kapperner Zoltán filozófus a józan emberi beszéd és kapcsolatok végső győzelmét reméli – a jelenlegi markáns példák ellenére – Görög Mása szerkesztő műsorában.

Letöltés
  • Cím: 17. A gyűlöletbeszéd jelentősége a politikában
  • Hossz: 29:53
  • Vendég: Galgóczi Eszter, Tóth Mónika

A sorozat mai adásának témája a gyűlöletbeszéd jelentősége a politikában és a tudomány megközelítése szerepének, használatának történelmi vagy éppen  aktuális, magyarországi okairól (Pl. plakátkampány). A vendég, Galgóczi Eszter a szakdolgozatát e témáról írta, ebben még egyetemi kísérleteiről is beszámol. A magyar politikatörténet utolsó 30 évéből sokszínű hangdokumentum összeállítást hallunk a műsor elején, majd – egyebek között – az ellenségkép és a “mi” dichotómiájának összetevőit és az eszközeit veszi sorba a vendég – Tóth Mónika szerkesztő tartalmas félórájában.

Letöltés

Comments are closed.