kedd, december 12, 2017
Civil Hírügynökség

A Nemzetközi Gyertyagyújtási Akció tapasztalatai

krajcarosGyertyagyujtas-171203

Az I. világháborút lezáró fegyverszünet életbelépésének időpontjában immáron 8. éve bonyolított projektünknek ismét egy sikeres – országhatárokon, de nyugodtan mondhatjuk, hogy földrészeken és éveken átívelő – akciójáról tudunk számot adni.

November 11-én 11 óra 11 perckor a világ számos országában az idén is mécsesek ezrei gyulladtak meg a katonatemetőkben, a hősi emlékműveknél vagy iskolák aulájában és magánszemélyek lakásán. Számtalan helyszínen koszorúkkal, a kegyelet virágaival emlékeztek meg a harctéren elesett katonákról illetve a kabátokra piros pipacs és gyertyát ábrázoló kitűzők elhelyezésére került sor. (https://www.facebook.com/groups/1826910277549148/ )

Mi volt az ÜZENETE az akciónak?
– Elsődlegesen a SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT, a BÉKE megőrzésének fontossága áll a középpontban.
– A szervezők kiemelték azt is, hogy száz év távlatában már elérkezettnek látják az idejét a hajdanán szemben álló felek közös emlékezetére is.
– Egyben nem kevésbé tekintik fontosnak a csatatéren hazájukért életüket adók helytállását, a lövészárkok poklát megjárt katonák (így utólag hiábavaló) küzdelmeit felidézni és szorgalmazni kívánták a mindezekre való emlékezetnek a felnövekvő nemzedékbe átültetését.

Ez alkalommal 13 nemzet képviselőitől, 98 települést érintően kaptunk fényképekkel megerősített visszacsatolást. A résztvevők számában ugyan némi visszaesésről kell számot adnunk, ám az így is közelítette a 20 ezer főt.

Székesfehérváron – az akciót kezdeményező, koordináló Krajczáros Alapítvány székhelyén – már az elmúlt éveknek kialakult rendje szerint zajlottak 2017-ben is az események. 13 helyszínen más-más civil szervezet volt a házigazda. A városban és az egyházmegyében megkondultak a templomok harangjai is. Gyóni Géza szobránál felidézték a korabeli eseményeket, valamint a költő halhatatlan sorait: “csak egy éjszakára küldjétek el őket”.
Máshol katonadalokkal színesítették, volt ahol sírkertekben végzett rendteremtő munkával kötötték egybe a megemlékezést. Halász Judit művésznő az aznap 11 órakor kezdődő előadása kezdetén gyújtotta meg a mécsesét.

Budapesten a Városmajorba meghirdetett megemlékezésen (a védnöki tisztet felvállaló neves közéleti személyiségek, művészek, tudósok, egyházi személyiségek jelenlétében) a tavalyinál már többen tartották fontosnak a részvételt, ám nagyságrendi áttörésre reményeink szerint majd 2018-ban fog sor kerülni. Haumann Péter színművész néhány gondolatban nagyapjára emlékező szavakkal tette személyessé a megjelentek számára a háborúnak az egyes családokra kiható, gyakorta visszafordíthatatlan tragédiáját.

Az akciót helyszínenként megvalósítók létszáma a néhány főtől a sok száz fő résztvevőig terjedt ki.

Kuriózumnak számított, hogy Jozef Krupa Újzélandból, Herczeg László Las Vegasból és Alla Timoshenko Poltavából (Ukrajna) küldött fotót.

Az egyedül vagy szűkebb körben illetve civil szervezetük, iskolájuk képviseletében emlékezők mellett kedvező tendenciának minősíthető, hogy pl. Dunaújvárosban, Ráckeresztúron, Szabadegyházán, Gyálon, stb. az önkormányzat a település egésze nevében vállalt fel azonosulást az akció mondandójával.

A hagyományteremtés jeleit viselik magukon azon visszajelzések, ahol a helyi szervezők (pl. Osadné és Breznicka /Sk/, Kiskunhalas, Homonna, Sárkeresztes, Szentes, Kaposvár, Pusztakovácsi, Sanok /PL/ stb.) már saját arculatukra formálva illetve az alapítvány inspirálása nélkül végzik az előkészítést és megvalósítást.

Persze akadnak olyan partnerek is, ahol már korábban is szerveztek nagyszabású megemlékezéseket (pl. Olomütz, Szlovénia és Olaszország, Przemysl, Limanova, London és és a francia illetve angolszász térségnek sok más városában, stb.). Az idén a Krnsko Jezero-nál (Slo) szintúgy november 11-ére esett sok-sok éves előzménnyel bíró és embert próbáló a kegyeleti túra, aminek alkalmanként 600-700 ember is részese.

Az alapítvány kurátorai örvendetes dolognak ítélik, hogy az idén a Felvidéken a SZAKC vezetésének felkarolása illetve az ottani média tájékoztatása nyomán a szlovákiai magyarság köréből sok tagszervezet csatlakozott újonnan.

2017-ben visszafogó tényezőként szembesültünk, hogy a dátum szombati napra esése okán az iskolákból csak keveseket sikerült bevonni az akcióba. Ezt erősítette még, hogy ez évben nem sikerült a tankerület vezetőket sem kellően megszólítanunk.

2016-hoz képest kedvezőtlen tapasztalatként értük meg, hogy Kárpátalja, Erdély és a Délvidék térségéből az idén hozzánk alig érkezett csatlakozásról, részvételről szóló információ.

Köszönet illeti az alapítványnak azon hazai és lengyel, szlovák, cseh festőművész partnereit, akik az “Emlékezet a Hősökre 1914-1918 – Ecsettel a Békéért” című projektünk révén sok-sok alkotással gyarapították az I. vh centenáriumához kötődő nemzetközi tárlatsorozatunk kollekcióját.

A hazai írott és elektronikus sajtó tekintetében nem lehetünk nyugodtak. Az MTI közlemény és néhány média közvetlen tájékoztatása ellenére sem tudtuk a figyelmet kellő szélességben ráirányítanunk az akcióra. Ez alól üdítő kivételnek számított Dunaújvárosban, Kiskunhalason, Székesfehérváron és a Felvidék Ma című újságok szerkesztői.

Az alapítvány emlékbélyegen és kártyanaptár megjelentetésével is népszerűsítette a projektet, beleértve, hogy már 2018-ra is meghirdette az akciót. Keresnek olyan hazai és külföldi partnereket, közte civil ernyőszervezeteket, akik szívesen vállalnák fel a hatókörükben a szervező, előkészítő munkát. Ennek egy fontos elemének ítéljük, hogy már most (az arra illetékes döntéshozó fórumukkal jóváhagyatják) beleteszik a jövő esztendőre esedékes cselekvési tervükbe. Továbbá a honlapjukon, FB oldalukon és más kommunikációs felületükön széles körben népszerűsítik e kegyeleti akciót. Meggyőződésünk, hogy csakis ily módon válhat ez valóban a közös emlékezetet erősítő projektté.

A kezdeményezők (illetve mindannyiunk) számára sikernek minősülne, amennyiben a későbbiekben bevett gyakorlattá válna a jövőre 9. alkalommal esedékes akciójuk. Stratégiai célként szeretnék elérni, hogy az EU illetékes szervei fogadják hivatalosan is november 11-ét nemzetközi emléknapnak. Mindezt nem önös érdekükben szorgalmazzák, hanem azon hazájukért életüket adó katonákért, akik megérdemlik, hogy az utókor ne feledkezzen el küzdelmeikről.

NE FELEDJÜK: ez a munka illetve projekt csakis akkor válhat eredményessé, ha nagyon sok emberhez és intézményhez jut el az evvel kapcsolatos információ, nagyon sok ember fogja magáénak érezni a részvétel szükségességét, nagyon sok családban éled fel száz esztendő távlatában a csatatéren maradt felmenő emléke. (nim) 06-30-9566736 https://www.facebook.com/groups/1826910277549148/

 

Forrás: Krajczáros Alapítvány

Friss műsorok

Comments are closed.