csütörtök, október 18, 2018
Civil Hírügynökség

Legális kulcslyuk a kamaszokhoz

gyerek-180713

Idén 25 éves a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány. A Kék Vonal egy elsősorban gyermekek számára fenntartott 0-24 órában ingyenesen hívható krízis és lelkisegély-vonal, melyet a bajba jutott, veszélyhelyzetben lévő vagy aktuálisan bármilyen nehézséggel küzdő gyermekek hívhatnak 0-24 éves korig. Ezeket a számokat az idei évvel mindenképpen meghaladta a szolgálat. Ennek apropóján Reményiné Csekeő Borbála pszichológussal, a Kék Vonal szakmai vezetőjével beszélgettünk, valamint néhány önkéntest is megszólaltattunk.

Számtalan hívás, számtalan szülő és gyermekhang, sok nehéz helyzet. Hogy tudná összefoglalni, miről szólt ez a 25 év a lelkisegély-vonal életében?

A cél egy gyermek és ifjúsági vonal létrehozása volt, és az alapítók 24 éves kornál húzták meg ennek az életkori határát. Tehát a Kék Vonal már nem hívhatja magát. Bár a kezdetektől fogva civil szervezet vagyunk, de a felnőtté válás, a saját lábunkra állás, a forrásteremtés és a kiegyensúlyozott működés nem is olyan könnyű feladat. Vannak mindig új projektek, de az állandó cél természetesen a gyermekek, valamint az értük aggódó felnőttek számára fenntartott lelkisegély-vonal működtetése.

Igény is változatlanul van rá, hozzátéve, hogy maga a telefon műfaja mást jelentett 1993-ban, mást a 2000-es évek elején, és mást 2018-ban. Mi nem csak egy ingyenes szám szeretnénk lenni, amit bárki bármikor felhívhat, ha nincs jobb ötlete a nagyszünetben elütni az időt, hanem egy lelkisegély-szolgálat. Ami változás a kezdetekhez képest, hogy nehéz témákról is a tizenévesek sokszor inkább chatelnek, online fórumokat használnak. Ehhez igazodni izgalmas út a Kék Vonal számára.

Ami a 25 év alatt változatlan, az az a misszió, hogy a gyerekeket meg kell hallgatni. Ha bajban vannak, segítenünk kell őket, akár konkrét szervezkedéssel is, és a környezetükben lévő felnőtteket is támogatni kell ebben a meghallgatásban, segítésben. Hiszen nemcsak gyerekek fordulnak hozzánk, hanem felnőttek is egy-egy gyermek érdekében.

Mi az, amiben ezalatt tudtak újítani? Elindultak a technikai fejlődés útján, igazodva a fiatalokhoz: lett e-mail és chat szolgáltatás is. Vannak erre külön munkacsoport vagy akik speciálisan erre képződtek?

Van egy kisebb munkacsoport, ami kifejezetten az online konzultációkkal, levelek megválaszolásával foglalkozik. Kialakult a csapaton belül az is, hogy kik azok, akikhez közelebb áll a chat mint műfaj. Ami most kihívás, hogy ezeket trendivé tegyük felületi megjelenésében a fiatalok számára, mobilkompatibilissé váljon az oldal minden funkciója. Rengeteg felületen kérnek segítséget a gyermeket, írják be problémáikat, legszemélyesebb kérdéseiket az éterbe, és nem mindig találnak felelős, megbízható válaszokat rájuk. Nem gondolom, hogy feladatunk minden mással versenyre kelni, de az igen, hogy vonzóak, megtalálhatóak, felhasználóbarátak legyünk.

Alapvetően önkéntesekkel dolgoznak, akik számára fontos, hogy a gyerekeket, fiatalokat segíteni tudják. Kikből áll ez a csapat, kit találhatnak a vonal vagy a chat másik végén a gyerekek? Milyen korosztállyal dolgoznak, milyen kompetenciákkal rendelkeznek ők? Mitől lesznek ők jó segítők?

Jó, hogy ez egy nagyon színes csoport. Már önmagában ad valamit a gyerekeknek, hogy itt sokféle hanggal, sokféle stílussal, sokféle korosztállyal lehet beszélgetni. Ha valakivel nem működött a kémia, attól még érdemes újra telefonálni, mert mással utána másmilyen lehet. Sok egyetemista és pályakezdő van az önkéntesek közt, akik a segítő hivatás felé orientálódnak, és kipróbálják magukat, tapasztalatokat gyűjtenek, az életrajzukat is gazdagítják. Ha esetleg billeg, hogy nekik való-e ez a pálya, ebben a döntésben is jelenthet az önkéntesség segítséget. Másoknak van egy kialakult karrierútja és éppen annak az ellensúlyozására keresnek valami nagyon mást. Egy közgazdásznak vagy informatikusnak is hasznos kikapcsolódás lehet. Sokszor elhangzik, hogy a szülői szerepre vagy a saját gyermekük serdülőkorára készülés a motiváció.

Ami összeköti a színes csapatot, az a gyermekközpontúság. Az az attitűd, hogy a felnőttek közös felelőssége, hogy mi újság a gyerekekkel, hogy a gyerekeket partnernek kell tekinteni, hogy a gyerekeket meg kell hallgatni, és egy bajban lévő gyermek ne maradjon egyedül. Ezek olyan alapok, amikhez kapcsolódnia kell annak, aki ebben a közösségben meg szeretné találni a helyét, és aki hitelesen szeretne a szolgáltatásainkba bekapcsolódni.

Hogy ki a jó segítő, mitől válik azzá a vonal mellett, vagy a chatszobában valaki? Nagyon sok türelem kell ehhez a műfajhoz. Mint minden olyan szolgáltatáshoz, aminek jellemzője az alacsonyküszöbűség, kell a frusztrációtűrés, elfogadás, tolerancia. Ezek azok, amik kevésbé tanulhatók. Ez az a hozott anyag, amit várunk az önkéntesektől. A kommunikációs képességek elsajátításához van képzés, esetmegbeszélők és a tapasztalt ügyelők is segítenek.

A telefonos, illetve online műfaj nem olyan egyszerű, hiszen nem szemtől szembeni konzultációról van szó. Mi az, amitől ez hatékony lesz azok számára, akik megkeresik a szervezetet és segítséget kérnek?

Nagyon nehéz a hatékonyság kérdésre választ találni. Épp az anonimitás és az elsősegély műfaj okán viszonylag kevés a visszajelzés. Ritkán tudjuk meg, hogy egy-egy konzultáció, beszélgetés kiben mit indít el, és hogy történnek-e olyan változások, amik jelzik, hogy hatékony volt a segítés. A beszélgetés ívéből sem feltétlenül látható ez, hiszen általában nem úgy történik egy beszélgetés, hogy a gyermek érkezik a nehéz érzéseivel, majd mosolygósan elköszönünk. Azt gondolom, ez nem is lenne hasznos, mivel épp a változáshoz szükséges aktivitást nulláznánk le, ha mindenkit gyorsan megvigasztalnánk és normalizálnánk olyan helyzetekben, melyek nem normálisak. Nem az a közvetlen cél, hogy megnyugodjon, hanem hogy legyen ötletem, legyen ereje kiállni magáért. Ezért nagyon fontos a sok esetmegbeszélő csoport, a sok szupervízió. Amit mérni tudunk, amire rálátunk, hogy a segítői oldal ott volt-e. Adta-e a figyelmét, a meghallgatását, a támogatását, átadta-e a szükséges információkat, amik mentén a gyermek tovább gondolkodhat, felajánlott konkrét segítséget, amikor valaki veszélyben volt. Ha mindez megtörtént, akkor feltételezhetjük, hogy ez egy jó beszélgetés volt. Van olyan helyzet azonban, amikor visszajelzést, többszöri konzultációt kérünk.

Tehát amiben segíteni tudnak, hogy együtt gondolkodnak a fiatallal, támpontokat nyújtanak neki, át lehet beszélni közösen egyes helyzeteket, vagy ha szükség van rá, konkrét beavatkozás, segítségnyújtás is történhet.

Ami elsősorban a fő eszközünk: a meghallgatás és a kérdés. Abban hiszünk, hogy egész más valamiről magamban gondolkozni vagy párbeszédben valakivel. Önmagában az, hogy kimondok valamit, szavakat találok az érzéseimre, kapok néhány olyan kérdést, amit saját magamtól nem kérdeztem meg, már ez előre visz.

Milyen problémákkal, kérdésekkel fordulnak a leggyakrabban a Kék Vonalhoz?

Ami abszolút kiemelkedő, az a szexualitás, szerelem, párkapcsolat, ismerkedés. Intimitásigény, párkapcsolati élmények, kudarcok, próbálkozások központi témaként szerepelnek nálunk. Ezt követik a kortárs és családi kapcsolatok. Ha magunk elé képzelünk egy 12, 16 vagy 20 évest, ez a három kapcsolati háló meghatározza, hogy hogy van a bőrében. Ezek mögött sokszor felmerülnek komoly pszichés nehézségek, betegségek, önértékelési zavarok, önagresszió, függőségek stb.

Ha egy nagyobb horderejű dologba fut bele az önkéntes segítő, akkor szaksegítséget is ajánlanak akár? Hova fordulhat egy nehezebb problémával az illető, azon felül, hogy a szervezet segít neki? Felhívják-e a figyelmét, hogy fontos ezzel foglalkozni egy személyesebb, terápiás kapcsolatban?

Abszolút. Azért is nagyon fontos, hogy itt létrejöjjön a felnőtt segítő és a megkereső között egy ilyen hiteles, empatikus érzelmi kapcsolat. Ennek a bázisán lehet hitelesen azt mondani, hogy „amit elmondasz, az számomra aggasztó” vagy „veszélyesnek tűnik” és „gondolkozzunk azon, mitől fog megváltozni a helyzet”! Ennek a bizalomnak a kiépítése egy folyamat, és sokszor a többedik hívás után lehet továbblépni.

Mennyiben van jelen a tehetetlenség érzése a munkájuk során? Például, ha folyamatos bántalmazás elszenvedője a gyermek, hogyan tudnak neki segíteni, merre irányítják őt?

Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, orvos, védőnő elvben mindenhol van, bár a területi elhelyezkedés függvényében változnak az elérhető segítségek. Ha valaki iskolába jár, egy pedagógiai szakszolgálathoz is tartozik. Ezek az országos hálózatok azok, amiket tudunk mindenkinek ajánlani. Ha pontosabb adatokat is megad a gyermek, akkor tudunk helyi kapcsolatokat mozgósítani, helyi lehetőséget ajánlani.

Nagyon sokszor nem elvárható a gyermek részéről a proaktivitás. A gyermek sok esetben azt tudja tenni, hogy itt elmondja, hogy mi van. Ha kész arra, hogy innentől más tegyen valamit, akkor ezt nagyon szívesen átvállaljuk. Azt gondolom, ez minden felnőttnek a dolga, akit megtisztel a gyermek azzal a bizalommal, hogy segítséget kér.

Hogy látja, az önkéntes segítőknek mennyire megterhelő ez a fajta működésmód?

Azt hiszem, ez a széles spektrum az, ami nagyon megterhelő. Hogy a néha nehezen befogadható kamasz-humor és provokáció, határfeszegetés is jelen van, és a nagyon súlyos családi drámák, súlyos pszichés problémák is. Viszonylag kevés az a klasszikus konzultáció, ahol 30 perc alatt megélhetem azt, hogy elindultunk valahonnan és eljutottunk valahová, és az ehhez kapcsolódó érzést, hogy jó segítő vagyok. Ami ebben segítség, az a csapatban dolgozás, hogy az ügyelők ezekkel a nehéz helyzetekkel nem maradnak egyedül. A gyermeknek sem négy szem, két fül közti titoktartást ígérünk, hanem a gyermek és a Kék Vonal közötti titoktartást. Nagyon hiszek a folyamatokban, és ha egy-egy hívásra úgy tekintek, hogy ez egy folyamat részlete, akkor sokkal könnyebb elengednem azt, hogy mi van előtte és mi van utána, ha én a magam posztján mindent megtettem, amire ez a szolgálat szerződött.

Tehát egyfajta előszobaként működnek. Minek az előszobái lehetnek?

Lehetünk családi változások előszobái azokban a helyzetekben, mikor úgy érezzük, hogy egy családnak életvezetési tanácsadásra, családkonzultációra, családterápiára, a szülőknek nevelési tanácsadásra van szüksége. Nem könnyű helyzet, amikor gyerekpszichiátriák előszobái vagyunk, de hát sok önsértő, öngyilkos gondolatokkal küzdő, evészavarral küzdő gyermek itt kap először olyan visszajelzést, hogy ez nagyon nem oké, hogy segítségre van szüksége, hogy ezek nem maradhatnak titokban, hogy aggódunk érte. Sokszor van összefüggés, de kicsit más terület, amikor iskolai problémákkal keresnek meg minket. Ilyenkor szívesen vesszük azt, ha egy iskola nyitott arra, hogy a tanulói vagy egy tanulócsoport helyzetén gondolkozzunk együtt. Ezek a leggyakoribbak.

Megszólaltattunk két önkéntes segítőt is, azzal kapcsolatban, miért jelentkeztek annak idején a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz önkéntesnek, mi motiválja őket és mit kapnak ők ettől a munkától. Íme Gergő és Balázs nézőpontja a kék vonalas munkáról:

Balázs két és fél éve gazdagítja a Kék Vonal önkénteseinek csapatát. A civil életben egy kisvállalkozás értékesítőjeként dolgozik. Így nyilatkozott önkéntességéről:

„Divatos kifejezéssel élve emberekkel foglalkozom és érdekelt a pszichológia. Egy baráti beszélgetés során megtudtam, hogy a Kék Vonalhoz lehet jelentkezni önkéntesnek szakirányú végzettség nélkül is. Valahogy éreztem, hogy ez egy olyan dolog lehet, ami érdekel engem. Elmentem egy workshopra, és ott már tudtam, hogy igen, ez jó lesz. És jó is lett. Tanulni akartam. Nagyon sok mindent adott eddig a Kék Vonal, kívül-belül megváltoztat. A segítő beszélgetés, ez a segítő-támogató hozzáállás áthat. Adott egy páratlan közösséget is. Egy klassz emberekből álló közösséget, akik az önkéntesség által odaadással vannak ez iránt a tevékenység iránt. Ezt máshol még nem tapasztaltam. Folyamatosan tanulok, minden ügyelet, minden hívás által. Folyamatosan alakít, nagyon magas fokú önreflexióra tanít. Úgy érzem, itt egyfajta edukatív küldetésem van. Meg szeretném mutatni, hogy beszélgetni érdemes és szükséges. És ez itt meg tud történni.”

Gergő másfél hónapja aktív tagja a Kék Vonal önkéntes csapatának. A hétköznapokban projektmenedzserként, coach-ként dolgozik. Így nyilatkozott önkéntességéről:

„Azért jelentkeztem a Kék Vonalhoz, mert van egy 10 éves kisfiam, és rajta keresztül láttam, hogy nehezített pályán kell mozogniuk a fiataloknak az iskolában és a kortársak között is. Nekem fontos, hogy a gyerekek minél jobb kezdőcsomaggal induljanak neki a fiatalfelnőtt életnek, láttam, hogy erre szükség van. Ők a jövő, fontos nekik segíteni. Hosszabb önismereti utat jártam végig a válásom miatt, egy ideje nevelem már a fiamat, így a vonalban egy nyugodt, elfogadó, meghallgató szerepben tudok jelen lenni. Ami meglepő volt számomra, hogy úgy is lehet jó beszélgetéseket folytatni, ha nem látjuk egymást. Olyan dolgot csinálhatok, amiben hiszek, aminek értelmét látom: kicsiben lehet megváltani a világot, a saját környezetünkben, nem pedig nagyban. A jövő a felnövekvő generációé, és ők minél inkább rendben vannak, tisztában vannak magukkal, annál jobb esélyeik vannak arra, hogy saját magukon és másokon segítsenek. Szeretném, hogy vírusszerűen terjedjen az »Oké vagyok« mentalitás.”

Tehát ha gyermekként, szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként vagy bármely gyermekért aggódó felnőttként úgy érzitek segítségre van szükségetek, bátran hívjátok a Kék Vonalat az előhívó nélkül, ingyenesen, 0-24 órában hívható 116-111-es telefonszámon. További információkért pedig látogassatok el a www.kek-vonal.hu oldalra.

 

Forrás: mindset.co.hu

Friss műsorok

Comments are closed.