hétfő, október 23, 2017
Civil Hírügynökség

Igazságtalanabb lett a hazai lakáspolitika

habitatCAM00278-170703

Hatodik Éves lakhatási jelentését mutatta be a Habitat for Humanity Magyarország. A jelentésből kiderül, hogy bár a figyelem és a forrásmennyiség nagy, az egyoldalúvá váló lakhatási támogatások főleg a középosztályt segítik. A tavalyi, illetve az idén elfogadott költségvetések jelzik a kormányzat kivonulását a lakhatási szegénységben élők támogatásából. Elsősorban a nem fizető lakáshitelesek helyzete válik bizonytalanná.

A Habitat for Humanity Magyarország idén hatodik alkalommal készítette el éves jelentését a magyarországi lakhatási szegénységről – ilyen formában talán utoljára. Idén először kért ugyanis költségtérítést közérdekű adatigényléseinkre reagálva több állami intézmény. Bár volt olyan szerv, amelyik helyt adott méltányossági kérelmünknek, az idei jelentésben nem tudunk beszámolni például arról, hogy hány honfitársunk lakhatási biztonsága sérül hiányzó vagy szabálytalan lakcímkártyája miatt, nem tudjuk vizsgálni a CSOK-támogatások felhasználásának területi eloszlását, és csak részben tudjuk elemezni a költségvetés 2016-os tényleges, lakhatással összefüggő kiadásait.

Bár 2016-ban nagy figyelem és a korábbi évekhez képest jelentős központi költségvetési források irányultak a hazai lakhatási helyzet fejlesztésére, ezek főleg a közép-, és felsőközéposztály saját lakáshoz jutását támogatták. Míg a megelőző évben a költségvetés lakhatási célra tervezett kiadásainak kétharmada irányult nem szociális alapú támogatásokra, a tavalyi évre ez az arány már több mint háromnegyedre nőtt. Ha az idei és a következő évre tervezett költségvetések számai nem változnak, a szociálisan célzott központi lakhatási támogatások a lakhatási költségvetés kevesebb mint 10%-át fogják kitenni.

Eközben a devizahitelesek lakásvesztését megakadályozó Nemzeti Eszközkezelő hamarosan kimeríti lakásvásárlásra fordítható keretét és nem világos, hogy mi lesz azzal a 45 ezer nemteljesítő jelzáloghiteladóssal, akik az MNB elemzése szerint súlyos fizetési problémákkal küzdenek, és vélhetően más módon nem kezelhető a tartozásuk. A normatív lakásfenntartási támogatás megszüntetése után a mindössze 3 milliárd forintos keretből működő szociális tüzelőanyag-támogatás a legjelentősebb lakásfenntartási célú támogatási forma.

Problémát jelent ugyanakkor, hogy a támogatást az egyes önkormányzatok nem a fával és szénnel tüzelő háztartások számának, hanem a közfoglalkoztatottak és a 80 évnél idősebbek számának arányában kapják meg. Az önkormányzatok ráadásul saját feltételrendszerük szerint oszthatják ki a támogatást és nem egységes rászorultsági feltételek szerint. Ezzel is összefügg, hogy az igazán rászoruló megyékben csak alacsony összeg jut egy támogatottra. Elképzelhető, hogy a lakáspolitika új korszakát jelzi a nemzeti otthonteremtési közösségek életre hívása, amelyben a tagonként 3-4,5 millió forintos állami támogatás a törvény által engedélyezett egyetlen szervező cég magas szervezési díjait fedezi, ám nem világos, hogy a konstrukció a tagok egy jelentős része (és legfőképpen a társadalom) számára miért előnyös.

„Összességében a tavalyi és az idei év lakáspolitikai változásai az eddiginél sokkal aránytalanabb és igazságtalanabb lakástámogatási rendszer irányába mutatnak, amelyben a szociálisan célzott lakhatási támogatások már csak kevesebb mint egytizedét teszik ki a lakhatásra fordított közpénzeknek.” – monda el Kováts Bence, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa.

 

Forrás: beküldött hír

Friss műsorok

Comments are closed.