hétfő, április 22, 2019
Civil Hírügynökség

“Az iskolai bántalmazás a gyerekek 2/3-át érinti”

furjesJuli-190107

Fürjes Juli modell még csak 18 éves, de profikat megszégyenítő bátorsággal áll ki ország-világ elé, hogy a magyar diákok 2/3-ának szócsöveként szólaljon fel. Ugyanis körülbelül ennyien vannak az iskolai bántalmazás áldozatai hazánkban.

Ha most az iskolai zaklatóid/bántalmazóid eléd állnának, mit mondanál nekik?

Lehet, hogy meglepő lesz a válaszom, de igazából semmit. Nekem az épp elég győzelem, hogy magabiztosan és mosolyogva állnék velük szemben. Sosem voltam az a haragtartó típus, ahogy rájuk sem haragszom. Hiszen nélkülük nem váltottam volna ennyiszer iskolát, nem ismertem volna meg a jelenlegi barátaimat. És ebbe bene sem merek gondolni. Ha nem bántott volna senki sem, nem álltam volna ki a színpadra, nem tudnék most segíteni a többieknek. Nem vívtam volna meg azokat a lelki harcokat, amiken keresztül rengeteget tanultam magamról. Mind enélkül valószínűleg nem tudnám megbecsülni a jelenlegi életemet, hiszen természetesnek venném. Nem haragszom rájuk, és most már nem is bánom, hogy összehozott velük a sors.

Elgondolhatatlanul sok iskoláskorú gyerek jár nap mint nap gyomorgörccsel iskolába, mert mások zaklatják őket. A Tedx előadásodban azt mondtad, a változtatás első lépése az áldozatszerep felismerése. Miért olyan nehéz saját maguknak is beismerni, ha bántalmaznak minket?

Azt hiszem elég gyakori dolog az, hogy egyszerűbb egy kis álomvilágban élni. Egyszerűbb, mint beismerni azt, hogy a barátod, akiben megbíztál, igazából cserben hagyott. Hiszen ki akarja kijelenteni magáról azt, hogy igen, ügyetlennek és csúnyának tartja mindenki? Így tehát megpróbáljuk saját magunkat meggyőzni arról, hogy a rosszkedvünk a fáradtság vagy a hasonló kifogások miatt van. Nem merünk szembenézni azzal a ténnyel, hogy változtatnunk kéne, a rengeteg egyértelmű érv ellenére sem. Így kihasználjuk a maradék kis optimizmusunkat, és igyekszünk arra az egy-két kis pozitív dologra koncentrálni, ami megmaradt, a többit meg elhessegetni. Egyszerűen nincs elég erőnk és bátorságunk megküzdeni mindez ellen.

Neked mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy változtatni szeretnél?

Még most is emlékszem, ahogy a szüleim az utolsó félévben már megpróbálták finoman felhozni az iskolaváltás ötletét, amit én akkor meg teljesen abszurd kijelentésnek gondoltam. Mármint persze, nem rajongtam az osztályomért, de azért nem éreztem olyan vészesnek a helyzetet. A legerősebb indokomat azonban nem mertem beismerni: nem éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy kilépjek a komfortzónámból és belecsöppenjek egy teljesen ismeretlen közegbe.

Egészen addig ellenkeztem, amíg el nem jött a tanév végét hivatalosan is lezáró osztálykirándulás. Ott csapott fejbe teljes erővel a felismerés. Nem tudom, éreztem-e magam valaha annyira magányosnak és kivetettnek, mint ott. A bezárt ajtónk túloldaláról hallgattam a folyosón, ahogy a barátnőim kibeszélnek engem. Miután zokogva értem haza a kirándulás végén, kijelentettem végre azt, ami igazából már motoszkált a fejemben egy ideje, csak megpróbáltam nem tudomásul venni. Hogy soha többet nem szeretnék abba az osztályba járni.

Hogyan segítette az új közeg a traumafeldolgozásodat?

Óriási szerencsém volt, hogy egy fantasztikus közegbe kerültem, akik igyekeztek nekem segíteni. Számomra már az is a csodát jelentette, hogy megálltak mellettem a folyosón és megkérdezték, hogy hogy vagyok. Bár – ahogy az előadásomban is elmondtam -, az első egy évben nagyon titkoltam a többiek elől a múltamat. Így ők igazából nem is tudtak arról, hogy bennem egy trauma feldolgozása zajlik. Nehezemre esett erről mesélnem és nem szerettem volna, hogy ez legyen az első benyomásuk rólam.

Azonban később elmondtam nekik is, hogy az az egy-egy érdeklődés vagy mosoly mekkora reményt adott nekem nap mint nap. Természetesen itt is megvoltak az első hónapokban a hullámaim, hiszen egy összeszokott közegbe a beilleszkedés mindig nehézkes. De ez volt életem eddigi legjobb döntése, hogy nem adtam fel és küzdöttem tovább.

Ma már fesztelenül tudsz ezekről az évekről beszélni vagy még “van min dolgozni”?

Régebben elég sok “nyílt sebem” volt, amik valamilyen szinten korlátozták a mindennapjaimat. Szerencsére most már ezek a sebek szépen fokozatosan begyógyultak, azonban egy-két helyen ott maradtak a hegek, amik talán soha nem is fognak eltűnni. De ezeken már nem is nagyon szeretnék dolgozni, hiszen már így is sokkal többet elértem, mint amennyit valaha reméltem. Ezek a nyomok nem korlátozzák annyira a mindennapjaimat, sem a kedvemet. Persze van egy-két olyan helyzet, amit jobban a szívemre veszek, mert pont beletalál egy érzékenyebb hegbe. De szerencsére a barátaim nagyjából ismerik ezeket a területeket, így nem szokott nagy konfliktus alakulni azon, hogy jobban magamra veszek valamit, mint kéne.

A modellkedés során éppen azokat a tulajdonságaidat, képességeidet kell használnod, melyekről eddig – az előadásod alapján– nem is tudtál, elrejtettél mások elől a bántalmazó szavak/tettek következményeként. Tudatosan dobtad be magadat a modellkedéssel a mélyvízbe?

Mindig is elég jellemző volt rám a bizonyítási vágy. Így amikor az ország egyik legjobb ügynöksége meglátta bennem azt, amit én magam képtelen voltam, és velem egykorú még sosem mondott, éltem a lehetőséggel. Emiatt kaptam elég sok pozitív visszajelzést, de persze ez azért nem oldotta meg a dolgokat. Innen még évek kérdése volt, hogy ténylegesen el tudjam fogadni azt, ahogy kinézek. De ez indított el az úton.

Mit üzennél azoknak, akik olyan cipőben járnak mint te?

Azt, hogy sose adják fel annak a közegnek a megkeresését, ahol odatartozónak érzik magukat. Ne adják fel a reményt, hogy valaha egyszer képesek lesznek szeretni és elfogadni önmagukat. És ne feledjék, hogy nincsenek egyedül. Rengeteg diák szenved nap mint nap hasonló problémákkal, mint ők. Valószínűleg ismernek is közülük jó párat, csak titkolják a problémáikat, mint mindenki más. Próbáljanak meg beszélni a fájdalmaikról egy olyan embernek, akiben megbíznak teljesen. Mondjuk az egyik szülőnek, vagy akár egy szakembernek. Egyáltalán nem gáz felkeresni pszichológust, terapeutát se.

És a szüleiknek?

Kérdezzenek, és ne adják fel. Ugyanis valószínűleg az első több tucatnyi kérdés falba fog ütközni, és egy “Semmi!”-vel el lesz intézve. Azonban nem szabad ezt az egészet a kamaszodásra vagy hasonló dolgokra fogni. Nem szabad feladni a reményt, hogy egyszer áttörik ez a fal. Ha látják, hogy van valami baj, kérdezgessék, persze türelemmel. És ha végre megnyílik és elmondja, hogy mi aggasztja, nagy óvatossággal kezeljék ezt az információt.

Nagyon fontos, hogy ne sértsék meg a bizalmát azzal, hogy továbbmondják vagy a kezükbe veszik az irányítást. Ha egyszer elvesztik a bizalmát, szinte lehetetlen visszaszerezni. Bármennyire is nehéz, ezt a harcot nekünk, gyerekeknek kell megvívnunk magunkkal és a külvilággal. A legtöbb, amit tehetnek az az, hogy esténként amikor látják rajtunk, hogy rosszabb napunk volt, megkérnek, hogy meséljünk és megszeretgetnek.

A történeteddel másoknak is segíteni szeretnél: könyves projekt, TedxLibertyBridgeWomen előadás… Mi a következő terv?

Jelenlegi célom az, hogy minél több diákhoz eljusson az üzenetem. Nagyon örülök annak, hogy már most is nagyon sok pozitív üzenetet kapok ismerőseimtől és ismeretlenektől is – a legtöbben áldozatok voltak, de volt olyan, aki felnőtt fejjel jött rá, mit okozhatott zaklatóként az osztálytársainak. A 10 évvel ezelőtt Tarana Burke által elindított #metoo mozgalom célja a figyelemfelhívás, a tudatosság növelése volt, és az üzenet az áldozatoknak: nem vagy egyedül, azaz egyfajta remény, sorsközösség nyújtása. Ha nem is méretében, de irányban én is valami hasonlót szeretnék megvalósítani. Hogy felhívjam az emberek figyelmét a ma még tabunak számító jelenségre, ami az iskolás korúak 2/3-át érinti. Másrészt bátorítani szeretném az embereket arra, hogy megosszák a történetüket, mert nincsenek egyedül.

 

Forrás: marieclaire.hu

Friss műsorok

  • Cím: Fogyasztóvédelem – Igazságügyi szakértés – könnyűipari termékek
  • Hossz: 56:30
  • Vendég: Dr. Csanádi Károly a Pest megyei Békéltető Testület vezetője és Hoffer Ferenc igazságügyi szakértő

1/7. Mikor és hogyan forduljunk igazságügyi szakértőhöz, ha panaszunk van? Hogyan válasszunk szakértőt? Ki fizeti és mire jó a szakértői vélemény?

Letöltés
  • Cím: Fogyasztóvédelem – Gázkészülékek javítása és karbantartása
  • Hossz: 56:56
  • Vendég: Dr. Csanádi Károly a Pest megyei Békéltető Testület vezetője és Horváth Zoltán gázkészülék szervízvezető

1/6. Háztartásokban használatos gázkészülékek karbantartásával, javításával és vásárlásával kapcsolatos panaszok és azok elkerülése érdekében való felkészülés és teendők.

 

Letöltés
  • Cím: Fogyasztóvédelem – Közlekedés, autós panaszkezelés 2.rész
  • Hossz: 56:55
  • Vendég: Dr. Csanádi Károly a Pest megyei Békéltető Testület vezetője és Wendler András mérnök és szervízvezető

1/ 5. Az autós fogyasztók panaszai és azok kezelése. Fogyasztói jogviták rendezési módjai. Téli és őszi közlekedési felkészülés. Számlaviták és elkerülésük.

Letöltés
  • Cím: Fogyasztóvédelem – Közlekedés, autós panaszkezelés
  • Hossz: 56:55
  • Vendég: Dr. Csanádi Károly a Pest megyei Békéltető Testület vezetője és Wendler András mérnök, szervízvezető

1.4  Az autós fogyasztók panaszai és azok kezelése. Fogyasztói jogviták rendezési módjai. Téli és őszi közlekedési felkészülés. Számlaviták és elkerülésük.

Letöltés

Comments are closed.