szerda, szeptember 26, 2018
Civil Hírügynökség

A menekültek és a migránsok tengeri mentésének kudarca

Az Amnesty International arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy azonnali és hatásos lépéseket tegyenek az egyre súlyosbodó katasztrófa megállítására, amely már több ezer menekült és migráns halálát követelte.




Az Európa süllyedő szégyene: a menekültek és migránsok tengeri mentésének kudarca (Europe’s sinking shame: The failure to save refugees and migrants at sea) című jelentésben hajószerencsétlenségek túlélőinek beszámolói olvashatók. A dokumentum részletezi azokat a kihívásokat és korlátokat, amelyekkel a jelenlegi mentőakciók szembesülnek a Földközi-tengeren, és olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekkel ezek a hibák orvosolhatóak lennének. A jelentés egy azonnali humanitárius művelet beindítását szorgalmazza, amely életeket mentene a tenger veszélyes részein járőröző hajók és légi járművek segítségével.

„Európa vezetői Brüsszelben találkoznak, ahol történelmi lehetőségük lesz rá, hogy véget vessenek a Titanichoz tragédiájához hasonlítható egyre növekvő humanitárius katasztrófának” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Európa hanyagsága, amellyel veszni hagyja a Földközi-tengeren vesztükbe rohanó menekültek és migránsok ezreinek életét, ahhoz hasonlítható, mintha a tűzoltók nem mentenék meg azokat, akik egy lángoló toronyból ugranak ki. A kormányok felelőssége nemcsak az, hogy eloltják a tüzet, hanem az is, hogy elkapják azokat, akik a párkányról lelépnek.”
1176-209376_african-migrants-in-the-mediterranean-sea
Hétfőn – elmozdulásként a korábbi pozícióból – az Európai Unió elkötelezte magát, hogy megerősíti a kutató és mentő kapacitását. Most a tagállamoknak kell ezt az elkötelezettséget cselekvésre váltaniuk.

A jelentés bemutatja, hogy a döntés, amely az olasz tengerészet Mare Nostrum nevű humanitárius műveletének végét jelentette 2014 végén, drámaian hozzájárult a menekültek és migránsok halálozásának növekedéséhez. Ha a számokat hivatalosan is megerősítik, akkor nagyjából 1700 ember halt meg már ebben az évben, százszor több mint 2014 ugyanezen időszakában.
A számok cáfolják azt a tévhitet is, hogy a Mare Nostrum „ösztönző erőként” hatott volna, hiszen azt látjuk, hogy megnőtt a művelet befejezése óta azoknak a száma, akik megkíséreltek átkelni a tengeren keresztül Európába. Valójában 2015-ben már most rekordszámú ember próbált meg eljutni Európába, közülük 24 ezren meg is érkeztek Olaszországba.
A Mare Nostrum befejeztével az európai kormányok arra utasították az EU határrendészeti ügynökségét, a Frontexet, hogy állítsa fel a Triton nevű műveletet.
A Triton azoban nem egy kutató-mentő művelet. A Mare Nostrumban résztvevő hajókkal ellentétben, amelyek műveleti területe Lampedusa szigetétől 100 tengeri mérföldre délre is kiterjedt, a Triton korlátozott határrendészeti feladatokat lát el 30 tengeri mérföldre az olasz és a máltai partoktól, messze onnan, ahol a legtöbb hajó bajba kerül.
A Frontex maga is elismerte, hogy az erőforrásaik „elegendőek az előírt feladatuk ellátására, amely az EU határainak ellenőrzése, de nem arra elég, hogy 2.5 millió négyzetkilométeren járőrözzenek a Földközi-tengeren.” Helyettük ezért legtöbbször a parti őrségek hajói vesznek részt a kutatás és mentésben. Giovanni Pettorino admirális, az olasz parti őrség Tengeri Mentési Koordinációs Központjának vezetője elmondta az Ammesty Internationalnek, hogy a hajói „nem lesznek elegendőek, hogy mindenkit kimentsenek, ha ők maradnak egyedül odakint a tengeren.”
A kereskedelmi hajók is nagy szerepet játszanak a mostani mentőakciókban, bár nem erre tervezték őket, és nincsenek felszerelve és kiképezve tengeri mentésre. A résztvevők erőfeszítései, illetve a csak ebben az évben kimentett több tízezer ember ellenére nem képesek a jelenlegi humanitárius katasztrófával szembenézni.

1189-209368_african-migrants-in-the-mediterranean-sea

Fulladások számokban

2015. április 18-án a becslések szerint több, mint 800 migráns és menekült fulladt vízbe egy kereskedelmi hajón megkísérelt menekülőút során. A parti őrség szerint hajójuk azért borult fel, mert a fedélzeten tartózkodók egy oldalon csoportosultak. Ez egybevág az Amnesty International jelentésében megszólaló több túlélő vallomásával.
A 25 éves, Mohammad nevű Libanonból származó palesztin férfi leírta, hogyan borult fel 2015. március 4-én a hajó, amelynek fedélzetén 150 társával utazott. Egy nagy vontatóhajó közelítette meg őket, hogy segítsen.

„Ledobtak egy kötéllétrát… sokan próbálták elérni, és a hajó felborult… a vízbe estem… Immirdan, egy szír nő meghalt az egyéves gyermekével együtt.”

Ahogy azt a hajózási iparág felismerte, a kereskedelmi hajókon kimentett emberek számának növekedése sok kockázattal jár, s egy professzionális humanitárius művelet szükségét mutatja.
2015. március 31-én a főbb európai és globális hajózási vállalatok egyesületei, illetve a tengerész egyesülések képviselői a jelenlegi helyzetet tarthatatlannak minősítették, és felszólították az államokat a kutató-mentő műveletek erőforrásainak és támogatásainak növelésére. Közös nyilatkozatukban kijelentették: „elfogadhatatlan, hogy a nemzetközi közösség egyre inkább a kereskedelmi hajókra és a tengerészeikre támaszkodik, hogy azok vállaljanak egyre több és több nagyszabású mentési műveletet.”
Február 8-án, egy segélyhívást követően az olasz partiőrség szembeszállt a háborgó tengerrel és a fagypont alatti hőmérséklettel, hogy kimentsenek 105 embert egy túlzsúfolt dingiből. A hajó egy négy járműből álló kötelék tagja volt, amely egy nappal korábban kelt útra Líbiából, és bajba kerültek. Összesen több mint 330 menekült és migráns halt meg azon a napon. Két kereskedelmi hajótól eltekintve, csak az olasz parti őrség volt elérhető a segítségnyújtáshoz a térségben.
A két fedetlen járőrhajó felszereltsége azonban nem volt megfelelő arra, hogy meleget és menedéket nyújtson a kimentetteknek, és 29-en közülük a fedélzeten hunytak el kihűlés következtében. Salvatore Caputo, az egyik járőrhajó ápolója elmondta az Amnesty International-nek: „annak érdekében, hogy melegen tartsuk őket, felváltva voltak a kabinban, de nagyon nehéz volt… nagyon dühösnek éreztem magam: először megmenteni, és utána látni így meghalni őket.”

1174-209373_african_migrants_in_the_mediterranean_sea

Cselekvésre készen

Massimiliano Lauretti olasz hadi-tengerész kapitány elmondta az Amnesty International-nek, hogy a humanitárius művelet a megfelelő parancs beérkezése után napokon belül megszervezhető lenne.
„Az Olasz Haditengerészet készen áll. Jól begyakorolt eljárásaink vannak. A tapasztalatokat megszereztük. Ha kérés érkezik, a humanitárius akció nagyon rövid határidővel, körülbelül 48-72 órán belül újraindítható.”
Az Amnesty International felszólítja a holnapi csúcstalálkozón résztvevő összes európai államfőt és kormányt egy hatékony művelet létrehozására, amely életeket mentene a tengeren. Engedélyezniük kell a szükséges haditengerészeti és légi erőforrásokat a fő bevándorlási útvonalak mentén az emberek megmentése érdekében. Addig is az európai kormányoknak sürgősen pénzügyi és logisztikai segítséget kellene nyújtania Olaszországnak és Máltának a kutató-mentő kapacitásuk növeléséhez.
„A politikai opportunizmus ahhoz a téveszméhez vezetett, hogy a semmittevés megállítja az emberáradatot. A legutóbbi események megmutatták, hogy ez nem is állhatna távolabb a valóságtól, és katasztrofális következményei vannak” – hangúlyozta John Dalhuisen. Csütörtökön Európa vezetői végre cselekedhetnek. Már nem lesznek kifogások a további halálesetekre.”

Forrás: amnesty.hu

Friss műsorok

  • Cím: 20. A felkorbácsolt gyűlöletbeszéd – új politikai korszak?
  • Hossz: 29:42
  • Vendég: Setét Jenő, Polyák Gábor, Juhász Attila, Lendvai Ildikó, Hargitai Miklós

A sorozat utolsó darabja, a 20. adás vázlatosan összefoglalja a gyűlöletbeszéd elterjedtségét, fokozatait, megjelenési formáit a társadalmi párbeszédekben és a médiában – súllyal a magyarországi viszonyok között. Szó esik a gyűlöletbeszéd történelmi gyökereiről-előzményeiről és aktuális hazai, valamint határon túli érvényesüléséről és politikai eszközként történő felhasználásáról. (Minden megszólaló elemzi a legutóbbi magyar választásokban a gyűlöletbeszéd szerepét) A tartalmas és sokszínű záró adás megszólalói: Setét Jenő polgári aktivista, Polyák Gábor és Juhász Attila elemzők, Lendvai Ildikó politikus, Hargitai Miklós újságíró.

Letöltés
  • Cím: 19. A gyűlöletbeszéd és a nők elleni erőszak – összefüggések és okok
  • Hossz: 29:44
  • Vendég: Acsády Judit, Antoni Rita, Vicsek Ferenc

Tágabb helyzetképpel nyit a műsor – különös tekintettel a hazai helyzetre. Acsády Judit az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa a nők szerepének változásában, mind előbbre kerülésében látja a nőellenes beszéd rasszizmusba is átcsapó gyakori és aktuális fel-felbukkanását.(Említi Madách Imre akadémiai dolgozatát és Vörösmarty Mihály negatív, megkülönböztető megnyilvánulását – nagy költők elmaradott nézetei) Antoni Rita a Nőkért szervezet vezetője az Isztambuli egyezmény jelentőségét hazai viszonyok közötti elemzi, sőt a szexizmus jelenségét is megmagyarázza. Vicsek Ferenc informatív és sokszínű műsora még a nőellenes mozgalmakat is említi és jellemzi.

Letöltés
  • Cím: 18. Gyűlöletbeszéd a közbeszédben
  • Hossz: 29:32
  • Vendég: Garai László, Márky-Zay Péter, Kapperner Zoltán, Görög Mása

– a szakértő Garai László szociálpszichológus külföldi és hazai  megnyilvánulásokról beszél. (Plakátkampány és rongálás, ellenfél és ellenség dichotómiája) A tanulságok egyszerre általánosak és közösségfüggőek. Eltűntetésük illetve visszaszorításuk lehetőségei vagy pl. a spirál elvágása – a lehetséges megoldások. Megszólal és saját politikai ars poeticáját mondja el a hazai politika új csillaga Márky-Zay Péter. Elveinek összefoglalása meggyőző. Kapperner Zoltán filozófus a józan emberi beszéd és kapcsolatok végső győzelmét reméli – a jelenlegi markáns példák ellenére – Görög Mása szerkesztő műsorában.

Letöltés
  • Cím: 17. A gyűlöletbeszéd jelentősége a politikában
  • Hossz: 29:53
  • Vendég: Galgóczi Eszter, Tóth Mónika

A sorozat mai adásának témája a gyűlöletbeszéd jelentősége a politikában és a tudomány megközelítése szerepének, használatának történelmi vagy éppen  aktuális, magyarországi okairól (Pl. plakátkampány). A vendég, Galgóczi Eszter a szakdolgozatát e témáról írta, ebben még egyetemi kísérleteiről is beszámol. A magyar politikatörténet utolsó 30 évéből sokszínű hangdokumentum összeállítást hallunk a műsor elején, majd – egyebek között – az ellenségkép és a “mi” dichotómiájának összetevőit és az eszközeit veszi sorba a vendég – Tóth Mónika szerkesztő tartalmas félórájában.

Letöltés

Comments are closed.